A hosszú hatású bronchodilatátor szerek képezik a krónikus obstruktív tüdőbetegség kezelésének alapját, melynek hatására javul a tüdőfunkció, enyhülnek a tünetek és növekszik a terhelési kapacitás. A betegek egy részénél azonban visszatérő exacerbációs epizódok jelentkeznek, ilyen esetekben inhalációs kortikoszteroidok adása válhat szükségessé.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség súlyos formáinak kezelésére elfogadott a tripla terápia. Bár az inhalációs kortikoszteroidok alkalmazása ilyen esetekben terápiás haszonnal jár, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy biztonsággal megvonható-e a kortikoszteroid anélkül, hogy ez veszélyeztetné a beteg állapotát. A németországi vizsgálat azzal a következtetéssel zárult, hogy a tripla kombináció duális terápiára váltása az esetek túlnyomó többségében nem jár állapotromlással, és az exacerbációk, az egészséggel kapcsolatos életminőség és általánosságban a betegségkontroll szempontjából is előnyös lehet.

Az EMA-CHMP pozitívan véleményezte a súlyos asztma kiegészítő kezelésére szolgáló Tezspire (tezepelumab) készítményt.

A hörgőtágító terápiával együtt alkalmazott inhalációs szteroid a COPD-s betegek nem minden csoportjánál bizonyult hatékonynak. Fontos, hogy ott indikáljuk, ahol az exacerbációk csökkenése várható tőle. Ugyancsak fontos, hogy azon betegeknél, akik nem profitálnak belőle, leépítésre kerüljön. Az Európai Tüdőgyógyász Társaság szakmai ajánlása evidenciák alapján javasolja, hogy 1) azoknál a nem gyakran exacerbáló betegeknél, akiknek a perifériás vérében az eozinofil sejtek száma nem éri el a 300/µl-t, építsék le az inhalációs kortikoszteroidot (ICS), 2) NE hagyják el, ha a beteg perifériás vérében az eozinofil sejtek száma eléri vagy meghaladja a 300/µl-t, 3) az ICS leépítése után erősen ajánlott egy vagy két bronchodilatator folyamatos használata.  

Az asztma a légutak egyik leggyakoribb krónikus megbetegedése, amely­nek diagnózisa a különböző fenotípusok miatt komplikált. Emiatt szükséges a kórképek mögött megbújó mechanizmusok minél pontosabb feltárása, a gyulladás kialakulásában részt vevő sejtek – így az eozinofilok – funkcióinak még alaposabb megismerése.

Eddig még nem történtek kutatások annak tisztázására, a cardiopulmonalis terhelési teszt milyen szerepet játszhat a fizikai terhelhetőséget korlátozó mechanizmusok tisztázásában gyermekkori súlyos asztma eseteiben. A szerzők a csökkent fizikai aktivitás okait tárták fel olyan esetekben, amikor a kezelés nem eredményez kielégítő tüneti kontrollt, illetve a csökkent terhelhetőség az elégtelen betegségkontroll egyetlen manifesztációja. Az adatok alapján a fizikai aktivitás korlátozottsága nem tekinthető a hiányos asztmakontroll jelének.

A súlyozott gén-koexpressziós hálózati analízis a génexpressziós profilok és fenotípusok közötti összefüggések feltárására alkalmas bioinformatikai módszer. Jelen vizsgálatban a súlyos asztmában szerepet játszó gének elemzésén túl igyekeztek meghatározni az asztma progressziójának hátterében meghúzódó rejtett mechanizmusokat és kulcsfontosságú géneket is.

A Covid-19 pandémia idején minden krónikus betegség esetén felmerült a kérdés, hogy mennyiben befolyásolja egymást a két kórkép. A légúti obstruktív megbetegedések különösen fókuszban voltak, hiszen a Covid-19 is leginkább pulmonális szövődménnyekkel járt. A szerző a közleményben összefoglalja a Covid-19 és az asztma eddig megismert összefüggéseit. Bár a vírusinfekciók asztma exacerbációt okoznak, a két betegség együttes előfordulása mégsem járt magasabb morbiditási vagy mortalitási rizikóval. Ennek feltétele az, hogy az asztma kontroll alatt legyen, vagyis járvány idején különösen fontos a megfelelő beteggondozás és a jó terápiás adherencia. 

Súlyos asztmában, komorbid atópiában, obesitásban és depresszióban/szorongásban kevesebb évenkénti fellángolás következik be, és csökken a kortikoszteroid igény, ha a beteg mepolizumab kezelés alatt áll.

Az asztma eseteinek akár 17%-a nehezen kezelhető esetnek minősül, ezen belül 3-4% a súlyos asztma aránya. Az iménti arányszámok ellenére ezek az esetek emészti fel az asztma kezelésére fordított egészségügyi ráfordítások akár 60%-át. A súlyos asztma kezelése körülbelül 1,7-szer költségesebb, mint az enyhe asztmáé. A súlyos asztma jelentős szerepet játszik az iskolai hiányzások számában és a munkaképesség csökkenésében, ezen kívül hatással van a családi kapcsolatokra és a szabadidős tevékenységekre is.